A nagy szupermarketek és a modern disztribúciós hálózatok a szállíthatóságot, a tartósságot és az egységes megjelenést helyezik előtérbe – gyakran elhanyagolva az aromát és az ízt. Ennek eredményeként több száz hagyományos és történelmi fajta merült feledésbe.

A legfontosabb régi fajták közé (különösen az Ibériai-félszigeten és Európában) tartoznak:

Bravo de Esmolfe: Az egyik leghíresebb hagyományos portugál alma, intenzív virágillattal, puha hússal és az édesség és a savasság egyedülálló egyensúlyával jellemezhető.

Camuesa (pl. Sintrából): Nagyon régi fajta, enyhén lapított formával, kemény héjjal és rusztikus, illatos ízzel.

Casa Nova: Jellemző a magaslati fekvésű és hagyományos termőterületekre, nagyra értékelik ipari feldolgozás nélküli természetes tartóssága miatt.

Malapio és Pipas: Kisebb almák, rendkívül aromás, kemény húsú, egykor nagyon népszerűek voltak őszi friss fogyasztásra.

Reineta Parda Tradicional: Bár a Reineta fajta még mindig kapható kereskedelmi forgalomban, a régebbi fajták héja jelentősen érdes, ami megakadályozza széles körű elterjedését. Húsa azonban továbbra is sűrű és páratlan, így kiváló sütéshez.

Miért tűntek el ezek a fajták a boltok polcairól?

Vékony héj: Sok fajta héja vékony, és nagy mennyiségben történő szállítás esetén könnyen megsérül. Szabványozatlan megjelenés: A szabálytalan formák, a héjon lévő természetes hibák és az egyenetlen méretek nem felelnek meg a nagy szupermarketláncok vizuális szabványainak. Egyenetlen érés: Az idősebb fák nem mindig teremnek egyszerre minden gyümölcsöt, ezért fokozatos kézi szüretelést igényelnek. Jelenleg ezeket az almákat csak a helyi termelők által üzemeltetett piacokon, regionális őszi fesztiválokon, vagy a gyümölcs történelmi fajtáira szakosodott faiskolákban lehet megvásárolni.