Az egész diók forrásban lévő vízbe dobása nem ördöngösség, hanem egy régi, kiváló konyhai trükk. A forró víz és a gőz átjárja a kemény héjat, ami számos előnnyel jár a feldolgozás során.

Miért működik ez a módszer?

• Könnyebb megpucolni: A forrázás hatására a dióhéj felpuhul és rugalmasabbá válik, így a mozsártörővel vagy dióverővel sokkal kisebb erőfeszítéssel nyitható fel.
• Egyben marad a dióbél: Mivel a héj nem pattan szilánkosra és robban szét, a dióbelek nem törnek apró morzsákra, hanem gyönyörű, egész „agy-hasonmás” féltekékben jönnek ki.
• Lekívánkozik a keserű hártya: A forró víz fellazítja a dióbelet borító vékony, barnás hártyát is. Ez a réteg gyakran fanyar, kesernyés ízű – ha lebőrözi, sokkal selymesebb, édeskésebb ízt kap.

Így csináld lépésről lépésre:

1. Forralás: Forralj fel egy lábasban annyi vizet, amennyi kényelmesen ellepi a kívánt diónommennyiséget.
2. Áztatás: Dobd bele az egész, tisztított (de héjas) diókat, és gyöngyöző vízben főzd őket 3–5 percig (ha nagyon száraz, öreg a dió, akár 10 percig is hagyhatod).
3. Lecsöpögtetés: Szűrd le a diókat, és várd meg, amíg annyira kihűlnek, hogy kézbe tudd venni őket.
4. Pucolás: Késsel vagy diófeltörővel nyisd ki a héjat a illesztésnél. A bél szinte magától ki fog csúszni.

A megpucolt, nedves dióbeleket érdemes használat előtt egy száraz serpenyőben pár perc alatt átpirítani – ez nemcsak a felesleges nedvességet párologtatja el, de az aromákat is kihozza!